Te melyiket választanád inkább a „nagy krónikus betegségek” esetén?
A „nagy krónikus betegségek” (pl. magas vérnyomás betegség, Irritábilis Bél Szindróma, fekélyes vastagbélgyulladás, Crohn-betegség, daganatos betegségek, allergiák, autoimmun betegségek, egyes szív-érbetegségek, cukorbetegség, stb. ill. elhízás), amelyekkel életünk végéig együtt kell élnünk… Mert nem tudjuk őket meggyógyítani, csupán a tüneteket kezeljük, megállítva vagy lassítva az állapotrosszabbodást. De biztos, hogy egyik sem gyógyítható?
Amennyiben a terápiák csak a tünet megszüntetését célozzák, biztosan nem. Ha azonban a tünetet fenntartó okok egyes betegségeknél megszüntethetőek, akár a gyógyulás is elérhető – amennyiben a szervezet még nem szenvedett maradandó károsodást.
A tüneti kezelés mindig nagy segítség, általa azonban nem történik gyógyulás. Ez, ha enyhülést is hoz, legfeljebb elnyomja a tüneteket vagy csak átmeneti gyógyírt jelent, mert gyógyszer nélkül a tünetek fennmaradnak vagy újra és újra visszatérnek. Nem tudunk tőlük megszabadulni és ezek akár egész életünkön át végigkísérhetnek bennünket. Próbálunk rá különféle gyógyszereket, gyógynövényeket szedni, próbálgatunk módszereket, de így is többnyire csak rövidtávon, az adott pillanatban érhetünk el enyhülést, mert a háttérben fennálló „zavar” – amely a tüneteket előidézi – sajnos megmarad. Amibe aztán előbb-utóbb beletörődünk…
A „zavar” – amely a testi-lelki-szellemi egyensúly megbomlásával keletkezett – mindaddig fennmarad, amíg nem ebben az összefüggésben keressük a megoldást. Mert a fizikai testen megmutatkozó tünet mindig csak következmény. Végpont, ahol a „zavar” a felszínre törve jelez. Ahogy a falon megjelenő vízfolt is csak jelzi a csőrendszer sérülését, ezért azt nem elég „lefesteni” vagy eltakarni, hanem meg kell szüntetni az okát. Csupán a tünet (következmény) kezelésével a „zavar” (előzmény) változatlanul jelen marad, a tüneteket fenntartja, és ezzel megkeseríti az életünket. Mi hát a megoldás?
A tüneti kezelés mellett lehetőleg fel kell tárni mielőbb a háttérben meghúzódó problémát, és meg kell érteni annak összefüggéseit! Ez teremti meg az alapját annak, hogy testi-lelki-szellemi szinten megtegyük a szükséges, célirányos változtatásokat, amelyek megszabadítanak a kóros, „zavaró” folyamatoktól, megteremtik az egyensúlyt és ezáltal akár végleg megszüntethetik a tünetet – létrehozva a valódi gyógyulást. Te is képes vagy erre, és megtanulhatod! Ha bármilyen problémád van, ne késlekedj, ne halogass! Gyógyulj meg, válj tünetmentessé és élvezd az életedet!
Tünetkezelés vagy gyógyulás? A válasz tehát nem VAGYlagos, hanem IS-IS. A tünetkezelés IS fontos és mellette a gyógyulásra irányuló törekvés IS, amíg a folyamat nem visszafordíthatatlan. A tünetek enyhítése létfontosságú, amely egyrészt befolyásolja a beteg életminőségét, másrészt megóv a szövődményektől, további károsodásoktól. Ugyanakkor, aki megelégszik a tünetkezeléssel, csak félmunkát végez. A mögöttes probléma fennmaradásával ugyanis a tünet valóban „életre szóló útitárssá” válik.
Megtisztelő figyelmedet köszönöm! Dr. Darnói Tibor (www.darnoitibor.hu)